Szokrátesz három rostája

Izgatottan rontott be valaki Szokráteszhez.

„Figyelj ide, Szokrátesz! El kell neked mondanom valamit…”

„Állj csak meg egy kicsit” – szakította félbe a bölcs. „Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?”

„Milyen három rostán?” – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.

„Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?”

„Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy…”

„Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?”

Tétovázva jött a válasz: „Nem, nem, sőt ellenkezőleg…”

„Hát akkor” – szakította félbe őt a bölcs – „nézzük csak a harmadik rostát: lássuk SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire felzaklatott?”

„Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán …”

„Tehát,” – mosolygott Szokrátesz - „ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet.”