Kinek van teljes önismerete? - Csillagmag

 

Meglepő lesz a válasz: mindenkinek. Minden egyes ember tökéletes önismerettel rendelkezik önmagáról – csak nem tud róla.

 

Ez az egész, évszázadokon át tartó utazás semmi másról nem szól, mint hogy az ember felfedezze önmagát. Ám sajnálatos módon mindenki elfeledkezett erről a tényről, és ezért az izgalmakkal teli megismerés néhol rémálommá, és sokszor szenvedésekkel teli börtönné vált.

 

Csak ez az egy felismerés hiányzik, hogy az élet tapasztalatai semmi másról nem szólnak, mint az önismeretről. Minden gyönyörteli pillanat, kihívás, próbatétel és gyötrelem mögött ez történik a lélek részéről: „ez is milyen csodálatos tapasztalás!”. Ez a ma embere számára, aki a társadalomba veszett, a saját egzisztenciájába feledkezett tudatossággal él, elfogadhatatlan. Sőt, a legtöbb spirituális útkereső számára elfogadhatatlan, hiszen mindenhol a Jó-t keresi, a bűn és a gonoszság felett, mindenhol az erény, a bölcsesség, a szentség és a megvilágosodott nagy tanítók igazságát kutatja.

 

És ez is ugyanolyan, mint a matériába feledkezett ember anyagi biztonságot halmozó sürgölődése. Csak más köntösbe bújt éppen az Önmegismerés millió és millió különböző módja.

 

Legtöbbször az ember az „egy” igaz utat, a biztos megoldást keresi, és teljesen elfelejti, hogy nincs ilyen: hiszen pontosan annyi féle Út létezik, ahány tapasztaló van. S lehet, hogy ez most e sorokat olvasva talán tisztán és világosan érthető, de az olvasó ha visszamegy a hétköznapokba, hazamegy, és otthon éppen a párját egy másik ellenkező nemű egyénnel találja az ágyban, akkor ez az érzet, huss, máris tovaröppen. És kezdődik minden játék, minden szenvedés és minden gyönyör előlről.

 

Az előbbi élmény hatására spirituális oldás vagy nagy lelki törés veszi kezdetét, és halmozódik tovább az elme végtelen raktárában a szenvedés-tudatosság.

 

S ha csak egy icipicit kilépnénk ebből az elméből, ebből a raktárból, akkor csak azt látnánk, hogy tapasztalás történt. Megtörtént a tapasztalása a szenvedésnek, az elhagyatottság érzésének, a fájdalomnak netán a felszabadulásnak, millió és millió érzelemnek.

 

És ennyi.

 

És nincs vele tovább dolgod.

Teljesen megértem, ha ez elfogadhatatlan és érthetetlen, és az eddigi tapasztalatokkal tökéletesen ellentmondásban van, de tedd fel magadnak a kérdést: pontosan Te most mit is szeretnél? Egy újabb pszichológiai cikket olvasni arról, hogy milyen lelki folyamatok játszódnak le a megcsalt emberben, milyen a párkapcsolat dinamikája, milyen dolgokkal tudod túlélni és feloldani az elveszítettség érzését? Erre vágysz, ami igazából semmilyen változást nem hoz magával…

 

Vagy szeretnéd azt megélni, hogy képes legyél mindenre az életedben úgy tekinteni, úgy IS tekinteni, mint egy tapasztalásra, amiért valójában ezt az utat járod? Szeretnéd a fenti példát tovább görgetve, megélni az elhagyatottság érzését ÉS közben pontosan tudni, hogy ez egy tapasztalás. Sírni és dühöngeni, ÉS közben azt IS tudni, hogy megtapasztaltad, és többet már erre nem lesz szükséged?

 

Nagyon nagy a különbség a kettő között, mondhatni ég és föld.

 

Hiszen, ahogyan kezdtem az elején: az ember elfelejtette, hogy egy a csodálatos utazás itt a Földön másról sem szól, mint arról, hogy megtapasztalja saját magát. De az nem mindegy e tapasztalás közben – és most ezeken érdemes elgondolkodni – hogy HOGYAN tapasztalod meg ezt az utazást!

 

Ez a kulcsa a gyötrelmeidnek, annak, amit keresel. Kérdezd meg magadtól, hogy valójában mire is vágysz úgy teljesen az életben, túl az anyagi javakon és azon, hogy szeressenek? Mire is vágysz valójában? Mi van MINDEN vágyad mögött?

 

Válaszold meg e kérdést, és ha sokat „rágódsz” rajta, egyszer csak meg fogod érteni – és élni – hogy a vágyaid mögött a tapasztalás rejlik. E hogy ez a tapasztalás MILYEN számodra, mennyire FÁJDALMAS, az azt határozza meg, hogy mennyire feledkezel el róla, hogy ez csak egy tapasztalás.

 

Mert – ahogyan a cikk elején írtam – minden ember tökéletes önismerettel rendelkezik, csak nem tud róla. Mert elfelejtette, hogy MINDEN, amit tapasztal, az ő maga. Tehát a világban található sok borzalom, sok negatív energia, a sok bölcsesség és szeretet, valójában az Én része.

 

És amikor az ember szembetalálkozik a világban saját sötétségével, saját borzalmas részeivel, akkor arra sajnos nem tud úgy tekinteni, mint saját magára, mint egy tapasztalásra. Pedig, ha tudna (és meg lehet csinálni), akkor nyugodtan lépne tovább. De mivel nem tud békében tovább állni, ezért elkezd vele hadakozni – és így születik meg minden dráma és szenvedés a világban.

 

* * *

 

Tehát, ha önismeretre vágysz: csak nézz körbe a világodban. Mi az ami ingerültté, mi  az ami feszültté tesz? Mivel nem akarsz találkozni? Milyenek a családtagjaid? Milyen a párod? Milyenek a gyerekeid? Ez mind-mind benned van. Találkozol saját magaddal.

 

Ez az önismereted, hogy miképpen VISZONYULSZ ezekhez a dolgokhoz. Ez vagy Te. Ne takargasd, ne kerülgesd, mert csak tovább görgeted saját magadban.

 

Mert minden csak tapasztalás. S amikor ezt megérted egyszer – egy nap, egy év, egy élet múlva – akkor érkeztél meg oda, ahová mindig is el akartál jutni.

 

Jó utazást!

 

Forrás:https://csillagmag.hu/irasok/kinek-van-teljes-onismerete/