Amikor már mindenki lemondott róla, a Nap mögül előjött az ISON, vagy legalábbis az, amennyi maradt belőle.Nem tudni még biztosan, hogy szétesett-e az üstökös magja.
A sírból hozta vissza magát az ISON, amely ha nem is az évszázad üstököse, de a kommentelők szerint a „legtökösebbüstökös”, amit valaha láttunk. A csütörtök esti napközelsége utáni órában nyoma sem volt az ISON-üstökösnek a Napközvetlen környezetét figyelő űrszonda, az SDO képein. A NASA tévé befejezte élő közvetítését, a szomorú szakértők és amindig vidám műsorvezető hölgy elbúcsúztak a nézőktől. Az ISON pedig rövidesen felbukkant egy másik űrszonda, a SOHOlátómezejében.
Ez valóban váratlan húzás volt: a legdrámaibb fordulat abban a történetben, amelyet egyik kollégánk már csak „tudományosszappanoperának” nevezett. Az elmúlt hónapokban valóban sok régi elméletet felülírt az ISON viselkedése, és erre a Napközvetlen közelében tette fel a koronát. Csütörtökön délig még nagy volt az öröm, mert a korábbi baljós hírek ellenére azüstökös erőteljesen fényesedni kezdett. Az újabb fordulat délután történt: az ISON feje hirtelen elhalványult, majd látszólagteljesen elkenődött és szétesett:
Sokan már ekkor temették az üstököst, és valóban nem lehetett látni az SDO képein. Az első reménysugár a SOHOűrszondától érkezett 22 óra körül, amikor valami kibukkant a Napot mesterségesen letakaró műszer mögül, majd fényesednikezdett: A Hírek.csillagászat.hu Facebook-oldalán - ahol most is követni lehet az eseményeket - egy kommentelő "alegtökösebb üstökösnek" nevezte a váratlanul visszatért égitestet.
Mi történt a Nap közelében?
Az ISON tehát „jó erőben” közelített a Naphoz, és mindenki abban bízott, hogy utána még fényesebb lesz. Miért nem ígytörtént? „Valószínű, hogy az üstökös csóváját leszakította a Nap, azaz a benne lévő porszemcséket elfújta a napszél,elpárologtatta a magas hőmérséklet. Ezt látjuk a napközelség előtti szétkenődésként. Ugyanakkor megmaradt valami belsőszilárd rész, ami viszont a Nap mellett feldarabolódhatott” – mondja az Origónak Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászatiés Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.
A szakember szerint a mag több különálló, de nagyobb testre eshetett szét, és ezeket látjuk most a Nap mellett. Az semkizárható, hogy a megmaradt mag egyben van, bár akkor nem lenne ennyire „elkenődött” az alakzat: Az mindenesetrebiztató, hogy az ISON, illetve maradványai fényesednek, az elmúlt 6-8 órában ez körülbelül 2 magnitudót jelent. Sárneczkyazonban arra figyelmeztet, hogy ez lehet a látószög változása miatti látszólagos fényesedés is.
Láthatjuk-e decemberben?
A következő képek után talán okosabbak leszünk, bár Sárneczky szerint ezek után nehéz bármit is mondani. Az lenne a jó,ha a megmaradt darabokból minél több por hullana ki, sőt teljesen szétszakadnának a darabok. Ekkor ugyanis újrakialakulhatna egy komolyabb porcsóva, amelyet szerencsés esetben majd szabad szemmel is láthatnánk. Ilyesmi történt2011-ben a Lovejoy-üstökössel is, amelynek felfényesedését az okozta, hogy két nappal a napközelség után teljesenelpusztult a magja. A látvány gyönyörű volt, de sajnos csak a déli féltekéről:
Mennyi esély van arra, hogy ehhez hasonló csóvát figyelhetünk meg decemberben? Nem sok, de teljesen nem kizárható,mert az ISON már eddig is felrúgott egy csomó szabályt. Körülbelül egy hétig még intenzíven „porolhat” és fényesedhet. Eztpénteken és szombaton követhetjük a napkutató űrszondák képein, de aztán jöhet pár nap bizonytalanság, amíg rá lehetmajd fordítani a nagy földi távcsöveket. Ha közben mégis szabad szemessé válna, arról biztosan olvashatnak rovatunkban.
KORÁBBAN ÍRTUK:
Az üstökösnek közép-európai idő szerint este kellett volna megjelennie a teleszkópok felvételein, de ez nem történt meg.Alex Young, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA napfizikusa szerint elképzelhető, hogy az ISON az elmúlt néhánynapban fokozatosan széttöredezett. Az üstökös magja nagyjából egy nappal ezelőtt semmisülhetett meg - vélekedett.
A Naprendszer kutatásával foglalkozó németországi Max Planck-intézet munkatársai azonban még bizakodnak. KarlBattams, az amerikai haditengerészet kutatója szerint az ISON valószínűleg nem élte túl a Nappal való közeli találkozást. AzISON pályája legközelebbi pontján 1,2 millió kilométerre volt a Nap felszínétől, gyakorlatilag súrolta. Az asztrofizikus a NASATV adásában azt mondta, semmi sem bukkant elő a napkorong mögül, ez pedig arra utalhat, hogy az üstökösmegsemmisült.
Phil Plait csillagász, a Bad Astronomy című blog vezetője mindössze annyit írt: "Nem hiszem, hogy az üstökösnek sikerült."Hozzátette azonban, hogy ez nem jelent feltétlenül rossz hírt: ha ugyanis a négy és fél milliárd éves égitest darabokra tört - és ezek megmaradtak -, a csillagászoknak talán alkalmuk nyílik tanulmányozni a töredékeket, és ezáltal többetmegtudhatnak az üstökösökről.
A Naphoz legközelebbi pontján - apszispontján - az üstökös másodpercenként 350 kilométeres sebességgel száguldott acsillag légkörében. Ekkor 2760 Celsius-fokos lehetett a felszíni hőmérséklete, ami elég forró ahhoz, hogy elpárologjon abelsejében lévő jég, valamint a por és a kőzet is.
Az üstökös megfigyelése az év leglátványosabb csillagászati eseményének ígérkezett. A C/2012 S1 katalógusjelű égitestteliholdként kellett volna hogy ragyogjon az égbolton, ez azonban nem történt meg. A tudósok számoltak azzal, hogy azüstökös darabjaira hullik vagy teljesen elpárolog, mint ahogy annak esélye is megvolt, hogy felragyog.
Ha az ISON vagy annak egy nagyobb darabja mégis megmaradt, akkor az szabad szemmel is látható lesz a Földről egy-kéthéten belül. Az ISON-t rendkívül ritka égi vendégként harangozták be, hiszen legutóbb 10 millió évvel ezelőtt járhatott a Napközelében. Egyes modellek azonban azt mutatják, hogy nem is járt még erre. Az ISON a Naprendszer külső tartományábanlévő üstököszónából, az úgynevezett Oort-felhő vidékéről érkezett.
Forrás:https://richpoi.com/cikkek/tudomany/lehet-hogy-tulelte-az-ison-ustokos-a-napkozelseget.html