Az alsóbb én – Föld-Anya

Legegyszerűbben kifejezve, az alsóbb én a tudattalan elme. De a népszerű elképzeléssel szemben, miszerint a tudattalan elme csak velünk, és saját tudattalan gondolatainkkal áll kapcsolatban, valójában minden más emberi lénnyel összeköttetésben áll a Földön (Jung kollektív tudattalanja) és közelről ismeri minden egyes személy tudattalan elméjét. Sőt mi több, nem csak a földön jelenleg élők tudattalan elméjét ismeri, hanem minden valaha élt, és a jövőben eljövendő ember tudattalanját is. Igen, tudatalattink részletesen ismeri a múltat és a jövőt, legalábbis földi viszonylatban. Ezen felül, az alsóbb én mindenről tud, ami az ezen a bolygón előforduló összes életformával összefügg – azaz a teljes élővilágot ismeri. Tökéletes adattároló. És ez az alsóbb én egy élőlény, aki kommunikál velünk. O maga a Föld-Anya! O a mi alsóbb énünk.

Az alsóbb én tehát a Föld, beleértve minden rajta, benne és felette élő létformát. Jelenleg nem vagyok biztos abban, hogy a Hold beletartozik-e az alsóbb énbe. Valószínűleg igen, de nem tudom biztosan.

A hawaii kahunák, és más bennszülött törzsek szerint, a Föld-Anya egy kisgyermek, akinek kora, attól függően, hogy kit kérdezünk, kettő és hat év közé tehető.

Az őslakosok úgy tartják, hogy először szeretnünk kell az alsóbb ént, és játszani kell vele, ahhoz hogy megtaláljuk vele a kapcsolatot. A felnőtt jólképzettség, a technológiai gondolkodás nem ad segítséget a kapcsolatteremtéshez. Föld-Anyát mindez nem érdekli. Meditálhatunk is akár órákon át naponta, minden időnket arra áldozhatjuk, hogy megpróbáljuk megteremteni a kapcsolatot, de a legtöbb esetben ez csak időpocsékolás. Minél jobban próbálkozunk, annál kevésbé fog sikerülni. Miért? Mert a Föld-Anya csakis a bennünk élő ártatlan gyermekkel lép kapcsolatba. És legtöbbünk természetesen elveszítette gyermeki ártatlanságát. Elvesztettük az utat, amelyen tudatosan kapcsolatba léphetnénk az Anyával. Vissza kell emlékeznünk belső gyermekünkre, és élnünk kell vele, ha előrébb akarunk jutni. Jézus is azt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”

Nézzük csak meg magunkat, ezt a felnőttet, aki úgy gondolja, olyan sokat tud. Lehet, hogy magas diplomát szereztünk a világ egyik leghíresebb egyetemén, lehet, hogy szakértőnek számítunk a munkánkban, az is lehet, hogy híres, köztiszteletben álló személyiségek vagyunk. Ha azonban a Föld-Anyával akarunk kapcsolatba lépni, akkor ezt mind el kell felejtenünk. Ilyen dolgok nincsenek rá hatással. Föld-Anya a gyerekeket szereti, és ha gyermeki természetünk, és ártatlanságunk elő tud bukkanni felnőttségünk burkából, akkor valami valóságos dolog veszi kezdetét spirituális életünkben.

Amikor például a kahunáknak halra van szükségük, Föld-Anyához fordulnak ellátásért. És ő válaszol nekik. A válasz könnyen lehet, hogy magában a való világban mutatkozik meg. Lehet, hogy a felhők emberi ujjat formáznak, ami odamutat, ahol a halak vannak. A kahunák csónakba szállnak, és amikor elérnek a kijelölt helyre, ott találják a halakat. Ez egy olyan életforma, a természettel összhangban, amit a civilizált emberiség teljesen elfelejtett, de néhány őslakos törzs, és Föld-vigyázó még mindig eszerint él.

Most nézzük meg magunkat. Dolgozunk, vagy iskolába járunk, aztán hazamegyünk. A zsebünkbe nyúlunk a kulcsunkért. A gondolataink máris a jövőben járnak. Máris az autónk, és a hazavezető útjár a fejünkben. Az útra gondolunk, a kedvesünkre, a kutyánkra vagy a macskánkra, de minden valószínűség szerint nem arra, ami ott van a szemünk előtt. Vagy a jövőben, vagy a múltban járunk. Pedig csakis a jelenben élhetünk át bármit is. A jelen a legtöbb ember számára túl sok fájdalmat jelent.

Megnéztük-e valójában valaha is, mennyi szépség vesz körül minket? Láttuk a naplementét? Láttuk az égen hullámzó fehér felhőket? Beleszagoltunk a levegőbe, vagy inkább nem tettük, mert úgy gondoltuk túl szennyezett? Láttuk a természet színeinek hihetetlen szépségét? Ereztünk már szeretetet Föld-Anya iránt? Működött-e egy is, azokon az érzékeinken kívül, ami az autóvezetéshez szükséges? Hát ez a probléma. Felnőtt életünk kifakult, és csak árnyékát éljük annak, ami emberileg lehetséges.

Megfigyeltük már valaha a gyerekeket, amint felfedezik a természetet? Elvesznek az őket körülvevő gyönyörűség érzékelésében, olyannyira, hogy úgy tűnik, más világban lennének. Emlékszünk még erre?

Ha kapcsolatba akarunk lépni alsóbb énünkkel, a Föld-Anyával, akkor meg kell találnunk belső gyermekünket, és újra gyermekké kell válnunk. Játsszunk Anyánkkal, örüljünk, élvezzük igazán az életet. Ez azt jelenti, hogy örömteli életet élünk. Nem azt, hogy gyerek szerepet játszunk, arcokat vágunk, és fura hangokat hallatunk, hacsak nem ez jön igazán belülről. Azt jelenti, hogy olyan életet élünk, amilyet igazán akarunk, nem olyat, amilyet mások szerint élnünk kellene. Azt jelenti, hogy törődünk másokkal, az állatokkal, és más életformákkal, mert érezzük az összeköttetést, nem pedig azért, mert majd hasznunkra válik.