A bezárkózási hajlam lekűzdése

"Mivel társadalmi konvenciók miatt furcsa lenne,ha mint egy őz - nekiiramodnál, és az erdő mélyén keresnél biztos menedéket, te a lelkedben bújsz el.Visszavonulsz, a felvonóhidat felhúzod, és összekuporodsz önvédelmi pajzsod mögé. Csakhogy ezzel sajnos az energiaközpontjaidat is lezárod.Lehet, hogy nem is tudod, hogy vannak energiaközpontjaid, pedig szorgosan zárogatod őket már óvodás korod óta.Nagy gyakorlatra tettél szert abban,hogy miként csukd be a szíved, és vedd elő a lelki védőpajzsodat.Pontosan tudod,miként zárd el az energiaközpontokat, nehogy nyitva felejtett befogadókészséged vagy érzékenységed nyílásain át beléd hatoljanak a félelmet keltő energiák.
Amikor így bezárulsz, és védelmi sáncaid mögé vonulsz, tulajdonképpen egy védőburkot borítasz a leggyengébb pontodra.Ez az a pont,amelyik védelemért kiált,noha semmi fizikai támadás nem érte.Ilyenkor az egódat,az önképedet védelmezed.Lehet,hogy a kérdéses helyzet semmiféle fizikai veszéllyel nem fenyeget,neked mégis zavart,félelmet,bizonytalanságot és más érzelmi problémát okoz.Így hát feltámad benned az önvédelmi ösztön.
Ezzel csak az a baj,hogy lényednek az a része,amelyik ilyenkor megzavarodik,tökéletesen elveszítette a józan mértéket.Annyira túlérzékennyé vált, hogy a legjelentéktelenebb apróságtól is megkongatja a vészharangot.Miközben egy olyan bolygón élsz,amely örült iramban forog a világűr közepén,apró fogyatékosságokon akadsz fenn...
..Fejlődésed során egyszer majd megérted,hogy ha folyton védekezel, akkor sosem lehetsz szabad.Ez ilyen egyszerű.Mivel megijedtél, magadra zártad a házat és még a redőnyöket is lehúztad,most sötét van odabenn, és hiába szeretnél fényben fürödni,nem lehet.Egyszerűen nem megy.Ha bezárulsz, és védelmezed magad, akkor ezt a rémült, elbizonytalanodott személyt a szíved mélyére száműzöd.Így pedig sohasem válhatsz szabaddá.
Ha valóban lelki fejlődésre vágysz,akkor ennek épp az ellenkezőjét kell tenned.Az igazi spirituális fejlődésnek az a záloga,hogy csak egy valaki legyen odabent.Nem lehet ott egy rémült rész,meg egy másik aki megvédi a félőst.A részeknek egyetlen egészet kell alkotniuk.Ha nincs többé nemkívánatos rész,az elme sem bomlik tudatos és tudatalatti részre.Minden,amit odabent látsz,az,aminek látod.És az nem te vagy,hanem valami,amit látsz.Nincs odabent más,csak tiszta energia,a gondolatok és érzelmek hullámai, és van a tudat, ami ezt érzékeli.Te vagy csak, és ez a "te" a lélek táncát figyeli.A tudatosságnak ezt a fokát csak úgy érheted el, ha egész lelkedet kitárod.Minden egyes aprócska, elszigetelt,mikroméretű porcikáját kitárod a fénynek.Most még rengeteg apróra tört emlékcserép van benned,Ha szabaddá akarsz válni,akkor mindahánynak elő kell bukkannia,tudatosságodban megfürdenie,hogy aztán elengedhesd őket.De ha bezárkózol,akkor erre sosem fog sor kerülni.Hiszen gondolj csak vissza,éppen azért zárkóztál be,hogy lelked érzékeny részeit sose tedd ki semminek.Ugye, érted,hogy bármekkora fájdalommal járjon is ez a kitárulkozás, rá kell szánnod magad,mert ez az ára a szabadságodnak.
..De hamar rá fogsz jönni,hogy a bezárkózás hatalmas energiát emészt fel.
Ha sikerült elhatároznod,hogy megszabadulsz attól a rémült kis figurától ott a bensődben,rá fogsz jönni,hogy van egy világos határmezsgye,amelyet átlépve megindul a fejlődésed.A spirituális növekedés erről a pontról szól; ahol megérzed az energiaszint belső változását.
A dolog azonban ennél azért bonyolultabb:nem elég elengedni a gondolatokat és érzelmeket.Azt a vonzóerőt igazából leküzdened,amit ezek az energiák a tudatodra gyakorolnak.A zavaros energiák magukra akarják vonni a figyelmedet.Ha belső akaraterődre támaszkodva nem hagyod magad beszippantani, és megveted a lábad tudatosságod középpontjában,tapasztalni fogod,hogy a tudatod és a tudatod által megfigyelt tárgyak között épp akkora a különbség,mint a nappal és az éjszaka között.Két egymástól tökéletesen elütő valamiről van itt szó.A tárgy jön és megy,a tudat viszont állandó és az figyeli a jövés-menést.Aztán feltűnik a következő tárgy, és a tudat most is csak megfigyel.Mindkét tárgy megjött,és aztán eltávozott,de a tudat nem ment sehová.Az állandó marad,és csak figyeli a nyüzsgést.A tudat megtapasztalja a gondolatok és az érzelmek születését és tisztán látja,honnan erednek.Úgy szemléli mindezt,hogy közben nem gondolkozik.Éppen olyan jól látja mi zajlik odabent,mint amilyen önműködően a külvilág történéseit regisztrálja.Nem tesz mást,csak figyel.Az én figyeli a belső energiákat,ahogy változásaikkal leképezik mind a belső,mind a külső erők hatásait.És mindet a sok energia,amit az én megfigyel,akadálytalanul jön és megy,mind addig,amíg te el nem mozdulsz tudatosságod középpontjából, és rabigájukba nem hajtod a fejed.
..Ha ezeknek az energiáknak sikerül foglyul ejteniük a tudatod,és tudatosságod minden erejével rájuk összpontosít,akkor tudatod ereje épp ezeket az energiákat fogja táplálni.Mert a tudatosság hihetetlenül hatalmas erő.Ha tehát ezekre a gondolatokra és érzésekre koncentrálsz,azok feltöltődnek a belső energiáiddal.Ez az oka annak,hogy minél több figyelmet szentelsz egy-egy gondolatnak,vagy érzésnek,az annál erősebbé válik.Aki bölcs megveti a lábát a tudatossága középpontjában,hogy képes legyen időben ellazulni,mikor a belső energiák védekezőállást vesznek fel.Amint megmozdul az energia,és megérzed,hogy vonzása mindjárt magába szippantja a tudatod,lazulj el,és engedd távozni.Az elengedés azt jelenti,hogy bölcsen hátralépsz,ahelyett,hogy hagynád,hogy magával ragadjon.Nem kell más csak pillanatnyi józan ítélet,és döntés,hogy nem mész vele.Ha sikerült leráznod magadról ennek az energiának a makacs vonzását,akkor felszabadultan élvezheted a lényedet eltöltő örömöt és a megnyíló tágas teret.
..Mert addigra sikerült úrrá lenned a legrosszabb szokásodon:azon,hogy engedj alsóbbrendű éned állandó csábításának.És akkor nekifoghatsz,hogy megismerd az igazi lényed mibenlétét,és egyúttal forrását - a tiszta tudatot. "
(Felszabadított lélek részlet)

Fényszív