A tudat rejtelmei- A végső valóság
Létezik egy olyan emberi dimenzió, amelyet az emberiség csak mostanság kezdett intenzíven kutatni, felfedezni, megtapasztalni, s amelynek a felismerése alapjaiban megrendíti minden eddigi elképzelésünket önmagunkról és a világról.
Az emberiség hajnalán az ősember még csupán testi érzetei, ösztönei világában élt - akárcsak egy csecsemő. A középkor környékén - a szélsőséges babonák korában - felfedeztük az érzelmek világát, hogy majd később, a tudományos-technikai modern korszakban kiaknázzunk egy újabb emberi tulajdonságot: a racionális gondolkodás képességét. Így fejlődtünk mi, emberi lényekként: a testi érzetek világa után az érzelmeink, majd gondolataink világát fedeztük fel, ahhoz, hogy a XXI.sz.-ban elérkezzünk egy rendkívül jelentős felfedezéshez. Egy olyan felfedezésről van szó, amely messze jobban átalakítja a világot, mint a sötét középkorból a fejlett modern korba történő átváltás..
Az ősi spirituális hagyományok középpontjában a titokzatos emberi lélek vagy szellem áll, ugyanaz a "valami", amely napjainkban a haladó tudományok (kvantumfizika, integrál pszichológia) érdeklődésének középpontjába került. Amit "lélek", "szellem", "Isten", "Tudat" fogalmakkal jelöltek a korai kettősség-mentes (nonduális) ősi hagyományokban, azt most a kvantumfizika "tudat"-ként azonosította - így találkozott a spiritualitás és a tudomány, újra-felfedezve Istent a "tudat" formájában. Lélek, szellem, Isten, Tudat, élet, létezés - mind ugyanarra a titokzatos "valamire" mutatnak rá, amely bennünk, mindenkiben megtalálható és felismerhető közvetlen megtapasztalás révén. A tudat birodalma a XXI. század végső rejtélye és ennek felismerése az, ami alapjaiban újraformálja az önmagunkról és a világról alkotott képet.
A tudat - eme végső spirituális és tudományos rejtély - egyáltalán nem valami elvont, new age-s, ezoterikus, vallásos vagy filozófiai kitaláció, amelyben hinni kell, hanem egy olyan "valami",amelyben nem kell hinni, mint ahogy nem kell elhinnünk azt sem, hogy léteznek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok - senki sem kérdőjelezi meg ezek létét, mivel közvetlenül megtapasztalhatóak.
A tudat most feltárásra váró rejtélyes birodalma ugyancsak nem hit kérdése, mivel tudatosságként közvetlenül is megtapasztalható. Rendkívül könnyű és ugyanakkor rendkívül nehéz is ennek a megtapasztalása. Könnyű, mert valójában a tudat a bennünk levő figyelem tere, amelyben létrejönnek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok.Egy éber, értelmes figyelem - pontosan az, ami most a szemeiden át pásztázza ezeket a fehér alapon levő fekete ábrákat, érthető szavakat képez belőle, majd mondatokat és így megtörténik a csoda: amit én most leírtam, azt Te most megérted. Tudsz ezekről a mondatokról, képes vagy megérteni, képes vagy érzelmeket fűzni hozzá, képes vagy róla gondolkodni - tudomásod van ezekről. S ha most, akár egy pillanatra is, a figyelmedet visszavonod az olvasásról önmagadra.. ha most, ebben a pillanatban megfigyeled a benned levő figyelmet, amely ezeket a sorokat olvassa.. nos, akkor egy villanásnyi időre megtapasztalod a tudatod tiszta terét. Magától értetődő, hogy figyelmünk, tudatunk az, ami ezeket a sorokat olvassa, és ugyancsak az, ami a testeden át a világot megtapasztalja - ez maga a valódi "én"-ed, az "Én", amely csecsemőkorodtól egészen a halálig ugyanaz, változatlan marad, miközben testi érzeteid, érzelmeid, gondolataid az életed során folyamatosan változnak.
Amennyire egyszerűen megtapasztalható, felismerhető (kellene legyen) a figyelem, a tudat tere, éppolyan nehéz, sőt gyötrelmesen nehéz lehet. Napjainkban egyre többen sóvárognak a tudat felismerése iránt, olvasnak rengeteg szakirodalmat, keresik-kutatják önmagukat, sóvárognak a megvilágosodás után, újabb- és újabb gurukat, spirituális mestereket keresnek.. mindez azt mutatja, hogy a tudat felismerése sokszor roppant nehézkes.
A racionális ész korát éljük: az egész életünk a fejünkben zajlik, történik. Ha felületesen megfigyeljük önmagunkat, akkor azt találjuk, hogy a bennünk duruzsoló, elégedetlenkedő, akaró, zsarnokoskodó "kis én" a fejünkben található. A fejünkkel, a fejünkben folyamatosan locsogó, irányító kis zsarnokkal azonosítjuk önmagunkat - egónkkal (ego= "én" latinul). Ez a kis, fejünkben élő "én" folyamatosan, megszakítás nélkül gondolkodik: érkezik egy gondolat s az spontán asszociációval újabb gondolatsorokat ébreszt, a gondolatokhoz érzelmek kötődnek ("Vágyom az új iPhone-ra!", "Félek, hogy kudarcba fullad a.."), csapongnak a gondolatok, a halott múlt emlékein rágódnak, a jövő elképzelt világát vágyják vagy félik - úgy tűnik, hogy nem is tudunk megálljt parancsolni nekik: nem mi gondolkodunk és érzünk, hanem a gondolatok és érzelmek élnek (fel) minket.
A kérdés tehát megkerülhetetlen: hogyan ismerhetem fel a tudat terét, a figyelem tiszta terét, amelyben a testi érzeteink, gondolataink és érzelmeink megjelennek, kavarognak, tovatűnnek, hogy újabb érzeteknek, érzelmeknek, gondolatoknak adják át a helyüket? Hogyan tudhatok arról, ami mindig is a valódi "Én", csecsemőkortól életutamon át halálomig - hiszen "Én" "önmagamtól" soha nem szabadulhatok meg. Az vagyok, ami mindig is voltam, a hitrendszereim, elképzeléseim, élettörténetem kialakulása előtt. Nem 40 éves könyvelő, családanya, feleség vagyok, hanem "valami" más, ősibb, megfoghatatlanabb. "Valami" olyan vagyok, ami nem a fejemben levő élettörténetem, hitrendszerem..
Számtalan módszer van rá, hogy tudatosan felismerjem a tudat terét - s ezek mindegyike a figyelemhez kötődik. Van valami, amit tanulmányozni akarok, tudni a létezéséről, tehát meg kell figyelnem azt. A "tudat" szó egy zavaros kifejezés, sokak számára ez a "gondolkodást" jelenti.. tehát akkor azonosítsuk figyelemként, a figyelem tereként. Ebből adódik az alapmódszer: meg kell figyelnünk a figyelmünket! S amikor figyelmünket a bennünk rejtőző figyelemre irányítjuk, akkor különös dolog történik: élénken megtapasztaljuk, hogy mi magunk a testet öltött figyelő tudatosság vagyunk. Ez nagyon mély felismerés, nehéz szavakkal leírni, mivel minden szó, amellyel meg akarjuk ragadni a misztikus leírások birodalmába vezet. Holott ebben semmi misztikus nincs, hacsak nem az, hogy gondolatokkal nem fogható meg, csupán közvetlenül megtapasztalható.
Nos, miként tudhatunk a tudatról? Íme, néhány módszer:
- Figyelj a benned levő figyelemre!
- Érezd, tudd szavak nélkül, hogy "vagy", "létezel", ismerd fel a létezésed!
- Oszd meg a figyelmedet önmagad és a világ közt - mindig tudj önmagadról! Légy tudatában annak is, hogy létezel és a világot megtapasztalod. Légy tudatában önmagadnak, miközben bármit is teszel! Légy tudatában annak, hogy belakod a tested, légy tudatában annak, hogy most ezeket sorokat olvasod. Légy tudatában mindig önmagadnak!
- Légy jelen! Engedd el a múlt koncain való rágódást, engedd el a jövő tervezését, hiszen mindkettő nem a valóság, hanem csak elmeszülemény. Az egyetlen valóság, ami létezik, az a jelen pillanata, a "most" pillanata - ami örök és végtelen. Soha nem volt olyan, ami nem most lett volna, sőt, a múlton rágódás és a jövő tervezés is mosttörténik. A most pillanata, az éber figyelés folyamata, a létezés és benne a világ megtapasztalása ugyanaz. Csak egy végtelen, éber figyelő figyelem van, amely itt és most tud önmagáról és a világról. Rezzenéstelen nyugalommal, abszolút figyelemmel, éberen figyel - akárcsak egy őz, nyúl, macska.
- Figyelj azokra a "valamikre", amelyek nem anyagi jellegűek, hanem ugyanannak a tudatnak a megnyilvánulási formái. Értsd meg, hogy kultúránk programozása következtében a megnyilvánulatlanokat, mint a tér, csönd, figyelem teljesen "semminek" nézzük, ignoráljuk, nem veszünk róla tudomást - és éppen ez az, ami miatt nehezen tudjuk felismeri a nem-anyagi jellegű tudat csöndes, tágas, éber és figyelmes terét, amelyben a megnyilvánult "dolgok" feltűnnek, játszanak, tovatűnnek, átalakulnak. Légy tudatában a térnek, amelyből a tárgyak kiemelkednek! Légy tudatában a csendnek, amelynek a felszínén a hangok hullámzanak! Légy tudatában a benned levő figyelemnek!