Az egyedüllét és a magány okai

 

Az egyedüllét és magány okai

 

 

 

Mélyen belül minden lélek magányos, kiüresedett, magára van utalva és szomorú, mert érzi Isten fényének és szeretetének hiányát az Énen belül.

 

Hogy kitöltsük ezt az űrt, folyamatosan elfoglaljuk magunkat világi, tevékenységekkel, mozgalmas társasági élettel, családdal, barátokkal, stb.

 

Majd egy napon a körülmények közbeszólnak, és rákényszerülünk, hogy magunkba nézzünk. Azt vesszük észre, hogy magányosak vagyunk, magunkra vagyunk utalva, és szomorúak vagyunk – és ekkor kezdődnek el a leckék.

 

 

A Kék Angyal azt mondta: „Tagadod, hogy magányos voltál, és magadra voltál utalva a gyermekkori élményeddel - ezért engedd át nekünk!”

 

 

Amikor elengedtem, megértettem, hogy el kellett ismernem, hogy magányosnak és magamra utaltnak éreztem magam, és magamra voltam utalva egész életemben, egész spirituális utamon, mert ez volt az átélés próbája.

 

 

Az angyalok megkérdezték: „Ismeretlenek neked ezek az érzések?”

 

 

Azt mondtam, nem, mert láttam, hogy voltak egész életemben ismételten felbukkanó érzelmek, jól lehet más-más események kísérőiként.

 

Ezek az érzések azon a napon alakultak ki, amikor eltévedtem az erdőben, és átadtam az Énem hatalmát a negatív döntéseknek, majd akkor is megvoltak, amikor már egyre nagyobb lettem, tizenéves voltam, vagy amikor megházasodtam, vagy amikor a saját gyerekeimet neveltem.

 

Az egyetlen különbség az volt, hogy a figyelmem elterelődött az Énemről, amikor a világi felelősségeimmel foglalatoskodtam.

 

 

Elérkeztem az életemben oda, hogy rájöttem, hogy ugyanazok az érzések újra felbukkannak, és nem múlnak el, amíg el nem fogadom őket, amíg meg nem értem, meg nem oldom, és meg nem gyógyítom őket.

 

Egészen elképesztőnek találom, hogy az alapvető kérdések egész életünkön végigkísérnek bennünket, és nem változnak.

 

Nem számít, milyen gyakran változtatjuk meg a környezetünket, a partnereinket vagy akár a munkánkat is, az érzelmi nehézségeink újra és újra előkerülnek, amíg szembe nem nézünk azzal a leckével, amit meg kell tanulnunk.

 

 

 

Életemnek ezen a pontján a szívemre ránehezedtek a meg nem oldott gondok. 

Az életemben minden, de minden rendezetlen volt.

Nem volt választási lehetőségem. 

 

Meg kellett oldanom a gondjaimat, ha tovább akartam haladni.

 

 

Egyszer, amikor gyógyításért imádkoztam, az angyalok megmutattak egy élményt a kislány megsebzett szívével kapcsolatban. Láttam egy tükröt a szívben, ami az Én hiányát jelentette, a rögzült mintáimat és érzelmi bajaimat. A kislány szívében a tükör, a mintáinak és az érzelmi gondjainak megfelelő eseményeket vonzott be.

 

 

Ennek megfelelően különböző embereket és helyzeteket vonzottam be egész további életemben, amelyek újra feltépték a sebeimet.

 

Az Énem hiánya, az érzelmi gondjaim és mintáim teremtették meg mindezeket a helyzeteket.

 

 

Rájöttem, hogy az Énem hatalmát átadtam az egómnak, mert féltem.

Ez az önbizalomhiányt és a lelkem karmikus mintáit tükrözte.

 

 

Ezt saját cselekedeteimmel teremtettem, és csakis az én gondom volt.

 

 

Ennek megértése lehetővé tette, hogy megnyíljak az Énem teljes elfogadására. 

Teljes mértékben vállaltam a felelősségét az Énemért és mindenért, ami történt velem.

 

 

Nagy szomorúságot és gyötrelmet éreztem, amiért dühös voltam és elítéltem azokat, akiket arra választottak ki, hogy részt vegyenek az életemben, hogy tanulhassak.

 

 

Nagyon hálás lettem az angyaloknak, amiért leckéket adtak nekem az engem körülvevő lelkek segítségével.

 

 

Kész voltam megbocsátást kérni mindenkinek, és elengedni a haragomat. Eszembe jutottak a Fehér Angyal szavai, hogy valahogyan el kell engednem az apámat. Imádkoztam az angyalokhoz, hogy segítsenek elengedni mindenkit.

 

Kértem az angyalokat, hogy távolítsák el minden érzelmem tükrét a szívemből és a lelkemből, hogy a legvégső szinten is megkapjam a gyógyulást a szívem problémáira. Hónapokba telt, mire minden egyes érzelmem a maga idejében a felszínre került. 

 

Naponta kaptam a gyógyításokat. Megköszöntem az angyaloknak a gyógyítást, és imádkoztam, hogy sohase kelljen megismétlődnie ezeknek az élményeknek. 

 

Minden egyes gyógyulás után azt éreztem, hogy már nem fáj a szívem. Bámulatos érzés volt, ahogy a fájdalom és a szenvedés azonnal eltűnt a szívemből. A fájdalom ugyan eltűnt, de én mégis magányosnak éreztem magam, mert a lelkem nem gyógyult meg.

 

 

Megértettem, miért mondta a Fehér Angyal, hogy: „Az elfogadás és a megbocsátás elhozza az egyensúlyt, az alázatot, és az igazság világosságát. Ha megismerjük az érzelmeinket, akkor eljutunk az Én felfedezéséhez. Az érzelmek meggyógyításával eljutunk az Én felszabadulásához. A problémákkal kapcsolatos, próbatételek segítségével eljutunk a szentséghez és az egyensúlyhoz.’’

 

 

A Kék Angyal azt mondta: „ A gyógyítás célja, hogy eggyé váljunk az angyalokkal, ami a lélek végső célja, hogy egyensúlyt és egészséget érjünk el.”

 

 

A nehézségek nem oldódnak meg gyorsan. 

Az Én megértése lassan megy, végül megtörténik a változás és a gyógyulás.

 

Ehhez az kell, hogy türelemmel és bizalommal alkalmazzuk, amit tanulnunk kell.

Tudnunk kell, hogy a dolgok megváltoznak az angyalok által meghatározott időben, ha megtanultuk a leckéket és megdolgoztunk érte.

Tudtam, hogy még mindig hosszú út áll előttem.

 

 

 

 

A magányosság gyógyítását szolgáló pozitív megerősítések mindennapra

 

Szolgáljanak a következő megerősítések segítségül, hogy felismerjük, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk, és a Teremtő feltétel nélkül szeret bennünket. 

 

Használjuk ezeket a megerősítéseket naponta, hogy megkaphassuk a gyógyítást, és teljes mértékben felismerjük az Ént - az Ént, aki sosincs egyedül.

 

 

•    Az angyalok, Isten és jómagam életem minden pillanatában velem vannak.

•    Teljes és abszolút bizalmam, kitartásom és hitem van az angyalokban, Istenben és magamban.

•    Megkapok tőlük mindent, ők az én kísérőim, segítőim, tanítóim, gyógyítóim, és megvilágítják számomra az utat, amerre mennem kell.

•    Az angyalok mindent elkészítenek nekem, amikor eljön az ideje. Az életemben minden az angyalok által kijelölt időben történik.

•    Mindent megkapok, amire szükségem van.

•    Az angyalok bőséget teremtenek az életemben.

•    Köszönöm nektek, angyalok hogy megadjátok nekem mindazt, amire szükségem van - a tanulást és a gyógyítást egyaránt - és hogy vezettek engem egész életemen át.

 

 

 

 

Leckék arról, hogy az Én hatalmát átadtuk a rossz döntéseknek és az Én hiányának

 

 

Amikor az első problémák és minták jelentkeznek, minden lélek erőtlennek és tehetetlennek érzi magát. 

Mindannyian túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy tehettünk volna valamit ez ellen annak idején, és ez az oka annak, hogy az életben később feszültség alakul ki bennünk, haragszunk magunkra, és nem is tudjuk miért.

 

Dühünkben a jelenlegi helyzetet okoljuk és a körülöttünk lévő embereket.

 

 

Az Angyal azt mondta: „Az Én Isten Fénye nélkül üres. Az Én nélkül nincs az életnek rendeltetése, nincs, aki vezet. Az Én hatalmát az adja, ha elfogadjuk Istent, és az Ént annak minden részletével: az önbizalommal, az önmagunkba vetett hittel, önmagunk tiszteletével, az Én iránti hűséggel, és azzal, hogy az Én igazsága szerint élünk.”

 

 

Az Én-hiány vagy az Én-elfogadás hiánya bizonytalanságot teremt.

 

Ebben a helyzetben az ember átadja az Én hatalmát a negatív döntéseknek vagy a függőségeinek.

 

 

Ez azért alakul ki, mert nincs meg a biztos támpontunk, vagy nem az Énünkre összpontosítjuk a figyelmünket.

Magunkon kívül, a fizikai világban keressük az önigazolást, ami csak átmeneti örömöt hoz, de sosem elégít ki.

Abban a pillanatban, amikor kételkedünk önmagunkban, nem tudjuk tovább összpontosítani a figyelmünket, és elveszítjük a talajt a lábunk alól.

 

 

Ha kételkedünk, akkor belopakodik a félelem, és elveszítjük az egyensúlyunkat, mert átadjuk az Én hatalmát az egónknak.

 

Ha kételkedünk, akkor nemcsak az Énünkben, hanem Istenben és az angyalokban is kételkedünk.

 

 

Az Arany Angyal azt mondta: „Ha nem vagyunk hűek önmagunkhoz, nem tudunk hűek lenni másokhoz sem. Ha nem fogadjuk el önmagunkat, akkor nem tudjuk elfogadni Istent, az angyalokat es senki mást sem. Ha nem tiszteljük önmagunkat, akkor nem tudjuk tisztelni Istent és az angyalok tanításait, és senki mást sem. Ha nem tartunk ki önmagunk mellett, akkor nem tudunk kitartani az angyalok tanításai mellett sem. Ha nem hiszünk, és nem bízunk önmagunkban, akkor nem tudunk hinni Istenben, az angyalokban és senki másban sem. Ha nem ismerjük önmagunkat, hogyan ismerhetnénk másokat, kivéve, ha ítélkezni akarunk felettük."

 

 

Amikor másokat megítélünk, másokat hibáztatunk, kritizálunk és hibákat keresünk másokban, akkor az Én hatalmát átadjuk a negatív döntéseinknek (egónak). 

 

Amikor végül a megtorlásra ébredünk rá, akkor semmit sem tudtunk meg az Énről. A figyelmünk kifele irányul, másokra.

Magunkat kellene ilyenkor megkérdezni: „ Mit kell megtanulnom ebből a helyzetből vagy esetből?”

 

Nehéz felfogni, mit jelent az elfogadás, mert megtanultuk, hogy a fizikai világ feltételei és szabályai szerint élünk.

 

Ezek a feltételek és szabályok negatívak és szembeszegülök. Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk a belső békét, és visszanyerjük az Én hatalmát azáltal, hogy megszabadítjuk a lelkünket ezektől az érzelmi problémáktól és negatív dolgoktól.

 

A lelkünk Isten szeretetére és fényére vágyik, az isteni otthonra.

 

 

Választhatunk, hogy a bűnökre és az érzelmeinkre irányítjuk a figyelmünket vagy az Énünkre. 

Egyszerre nem fókuszálhatunk mindkettőre.

A döntéseket ennek megfelelően hozzuk.

 

Az elménket az alapján utasítjuk, amit akarunk, vagy amire vágyunk.

 

 

 

Forrás: Rekha Vidyarthi : Érzelmek gyógyítása angyalokkal