Létezik-e recept a boldog szerelem megéléséhez?

Természetesen létezik és minden bizonnyal nem. Hiszen az éremnek két oldala van, de ha megértjük, hogy ez a két oldal, egy azon érmén létezik, közelebb kerülhetünk az igazsághoz.

A kérdés valójában az, mire állsz készen? Mert csak azt kaphatod, amit Te főztél.. ami van odabent,az kerül terítékre.

Ha körbenézünk, mindenki próbál szeretni, de leginkább csak szeretve akarunk lenni. Szomjazzuk a szeretetet, követeljük és ha "meg van" világgá kürtöljük és bizonygatjuk, minden módon, hogy "NEKEM már van, én már BOLDOG vagyok!" (Látszólagosan) És ha már van, szorítjuk, félünk, ne hogy újra Ne legyen! Abba itt bele sem mennék, hogy a "kapcsolatban vagyok" státuszunk elvesztésétől félünk, vagy mert annyira szeretjük a másikat. (kétlem, hogy az utóbbi, ha képesek vagyunk Őt megfojtani a "szeretet nevében")

Hiszen ezekben a kapcsolatokban még mindig az elesett, gyermeteg, hiányérzetekkel, önértékelési zavarokkal és játszmákkal teli felek támaszkodnak csupán egymáson. Elvenni akarunk, magunknak, mert az jár. Adnánk, de azt már nem tudjuk, igazán hogyan is kell, csak azt hisszük, hogy tudjuk, hogy mi jól csináljuk és a másik a felelős mindenért, ami velünk történik, hiszen könnyebb mutogatni, mint magunkba nézni és a saját kertünkben elburjánzott gyomokért felelősséget vállalni, majd megkérdezni, hogy akkor most "hol vagy nagy szerelem? Miért nem vagy ma velem?!"

De ezzel sincs baj! Hiszen az éremnek két oldala van... És az élet egy tanulás, amid van, azért van, mert pontosan arra van szükséged, ott vagy, ahol lenned kell, abból tudsz építkezni, csak vedd észre, amid Van, az egész képet nézd, ne csak a felszínt! Mert van, amikor csak azért nem történik meg a változás az életedben, amiért ismétlődik minden "rossz", mert nem érted meg, miért van az, ami van, és hogy csak rajtad áll változtatni valamin bent, amit már nem akarsz látni kint!

Igazi receptre vágysz a szerelemhez?

Akkor engedd el először is az irányítást. Ne a receptet akard. Akarj felnőni az igazi, értékeken alapuló, két egész és szabad ember feltételnélküli kapcsolatához!

A mai világban nem csak az a gond, hogy a tudatunkat az illúziókra irányítják és próbálnak minket abban tartani, a baj ott kezdődik, hogy az embernek elég is az illúzió, önmaga is építi és nem az igazságot keresi, nem az értékeket. Sem önmagában, sem másokban. Elfelejtjük, előbb azt meglátni mi van a másikban, mert egyből azt vesszük észre, hogy mi nincs. Nem Őt akarjuk látni, hanem amit mi akarunk benne látni. De hiszen hogyan láthatnánk meg az igazságot ebben a felgyorsult világban, ha sem magunknak nem adjuk meg a valódi figyelmet, sem a másiknak, hogy felfedezzem Őt. Ki Ő valójában az állarcai mögött?(megpróbáljuk megérteni, hogy miért döntött úgy, hogy ezeket viselni fogja?) És mi megengedjük, hogy megláthasson a másik? Mi hozzájárulunk a bizalom kiépítéshez?

De hát minek is vesződni, főleg ha akadályokba ütközünk, ha a másik nem felelt meg az elvárásainknak, vagy ha az egónkba gázolt?! És aztán lehet mondani, hogy "Benned is csalódtam!"

Minden honnan az ömlik ránk, hogy akkor "cseréld le, ha nem működik..itt az új, vedd meg..lemaradsz az újdonságról.." akarjuk az igazit, de nem értjük meg, hogy Ő a mi döntésünktől lesz "igazi". A kapcsolatunk valódisága a kettőnk szövetségéből születik meg, az igenléséből, nem a támaszkodásból, és nem a külvilágnak bizonyított létezésétől. Attól a tartalomtól lesz értékes, amivel Mi ketten együtt megtöltjük és az igaz dolgok sokszor láthatatlanok, mégis létezőek. Ezek felfedezéséhez türelem és elfogadás szükséges, önmagunk és a másik felé is. És persze táplálás.. Egy barátság sem egyik napról a másikra alakul ki és az igazi társunk egyben a barátunk, szövetségesünk az életünkben.

De még mélyebbre vezetlek, ha a szeretet igazi, képzeld, nem kell hozzá a másik. Mert a valódi szeretet igazából benned van. A nagy felismerés az, hogy az Igazi Te vagy, és Te leszel önmagadnak. Senki nem tehet Téged boldoggá önmagadon kívül. Ha képes vagy saját magadat feltétel nélkül szeretni és elfogadni, NA AKKOR, ha szeretnéd, melletted lehet egy olyan ember akivel a "nagyok" szerelmét megélheted. Szabad döntésből, mert valójában ekkor már egyedül is teljes és boldog vagy, és nem függésből, önigazolásból, játszmából vállalsz fel egy kapcsolatot, hanem mert benned már annyi a szeretet, hogy azt feltétel nélkül és önzetlenül megszeretnéd valakivel OSZTANI. És akkor már NEKED is az kerül az asztalodra, hiszen az van benned! ;)

De maradjunk az eredeti kérdésnél mégis csak, hogy mi a recept?

Bátorság.

Az igaz szerelem megéléséhez, befogadásához bátorság kell.

Nem véletlenül adatik meg kevés embernek, de ez nem is egyenlő azzal, hogy nem részesülhet benne mindenki.

Az összes emberi kapcsolataink, mind tükröt tartanak elénk, hogy mi van most bennünk, miben hiányos az önszeretetünk, hol van még bennünk elakadás, zárlat, önmagunkkal szemben. Milyen eltorzult hitt rendszer szerint élünk, milyen régi gátak és sérelmek fékeznek még most is, ami elzárja bennünk az utat egy tiszta, őszinte, szereteten és megértésen alapuló valódi kapcsolattól.

És ha igazi szeretet megélésére vágyunk, bátraknak kell lennünk ebbe a tükörbe felelősségteljesen, alázattal belenézni és vállalni, ami a másik emberből visszatükröződik ránk, azért, hogy megtanuljuk a legfontosabbat. Önmagunkba beleszeretni.

Ha így tudunk belenézni önmagunkba, a másikon keresztül, és hajlandóak vagyunk magunkban dolgozni azon, amit mutat a másik és nem ráborítani az asztalt, akkor az a kapcsolat és benne Ti, fejlődhettek általa. 

Szerintem, ha két embernek dolga van egymással, mert valamit csak egymáson keresztül érthetnek meg, vagy rakhatnak helyre magukban, vagy mert esetleg tényleg Ő lehetne az "igazi", addig nincs az az erő, ami szét válassza őket, és az útjuk újra és újra ne keresztezné egymást.

De van, amikor csak egy bizonyos kört futsz le mindenkivel, aki az utadba kerül, hiába állsz odébb, újra hasonló problémával találod magad szembe, amíg észre nem veszed, hogy a gyökérprobléma benned van és nem a másik a szemét disznó már megint!

Tehát, ha nem szeretjük magunkat eléggé a világ, és a másik ember, csak is ezt tudja majd nekünk újra és újra visszatükrözni a tetteivel, (öntudatlanul ugyan) de mindig kíméletlenül pontosan, ami bennünk van, amivel dolgunk van, és még akadályoz abban, hogy az igazi szeretetet megtapasztalhassuk életünkben. Azaz minden happy legyen bennünk és körülöttünk.

Az igazi szeretet önmagában létezik. Szabadon.

Nem vár viszonzásra, nem állít fel korlátokat és feltételeket, elvárásokat ahhoz, hogy legyen, hogy adjuk, hogy kapjuk. Ezeket az elme hozzá létre.

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést az után, hogy nem érted miért nem tapasztalod ezt a valódi szeretetet még az életedben, KÉPES VAGY MÁR ÍGY SZERETNI?

Szereted, elfogadod, felismered jelenlegi önmagadat úgy, ahogy van? Nem baj, ha nem, mind ezt tanuljuk, ezért vagyunk itt. Fogadd el azt is. Ne ítélkezz sem önmagad, sem mások felett. Ne harcolj önmagadban azzal, ami van, engedd meg a jelenlétét, akkor is, ha fáj, akkor is, ha nem tetszik, ne ellenállj, nézz szembe vele az által, hogy hagyod ott lenni és észreveszed, hogy talán már csak az ellenállásod, a nem elfogadásod tartotta fent azt az állapotot, ami miatt még nem valósulnak meg a vágyaid. 

Képes vagy magadat elfogadni, hogy vannak hibáid? Vannak félelmeid? Eltudod hinni, hogy szerethető vagy?

És ha elfogadod ezeket magadban, eltudod fogadni a másikban is hogy esendő, neki is vannak félelmei és meg van a saját feldolgozatlan múltja, berögződései? Fel tudsz rá nézni szeretettel, amiért teszi, amit úgy érzi tennie kell a saját útján és abban támogatni? Eltudod fogadni a döntéseit, akkor is ha az nem egyezik a tieddel? Képes vagy Őt úgy szeretni, ahogy van anélkül, hogy azzá akarnád formálni, aki már nem is Ő lenne? Hajlandó vagy meglátni Őt, hogy Ő is megláthasson Téged? Szeretni Őt ugyan úgy, akkor is, ha Ő nem úgy szeret, ahogy azt Te elvárnád? Nem azt teszi, mondja, amit Te szeretnél? Megengeded Neki, hogy Ő önmaga lehessen melletted, Veled, hogy Ő segítsen Neked is Önmagaddá válni? Engeded szárnyalni és nem birtokolni akarni, hogy Ő szabadon szeressen úgy, ahogyan Ő tud?

Képes vagy elengedni, ha úgy érzi mennie kell.. meghagyni, hogy szabad akaratából legyen Veled ahelyett, hogy magadhoz akarnád görcsösen láncolni?

És a legfontosabb... képes vagy elhinni, hogy méltó vagy arra, hogy valaki téged is így szeressen?

Úgy, ahogyan Te tanulod szeretni magadat, és Őt... Feltétel nélkül.

Virág Klaudia