Az Egy törvénye és a Teremtés
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá Isten: legyen világosság: és lőn világosság!"
Károli Gáspár fordítása
Ami a Bibliából kimaradt, az az volt, hogy a szellemnek az Ürességben való mozgásához valamivel együtt kellett haladnia. A Nagy Üresség maga a nemlét; ha a szellemi-lelken kívül nincs más ott, aminek mozgására nincs semmilyen utaló jel, akkor honnan tudhatnánk, hogy mozgott? Ehnaton iskolája a következőképpen elemezte a helyzetet: a szellem mind a hat irányban — le és fel, előre és hátra, jobbra és balra — oly messzire vetitette ki magát, amennyire csak tudta. Ezt az x, y és z jelzésű három tengelypont segítségével lehet megérteni. A megtett távolság mértéke elhanyagolható.
Tehát a szellem hat irányban vetítette ki magát. Következő lépésként összekötötte a vonalakat — először négyzetet formált, majd egy gúlát, majd a vonalak tovább húzásával alul is kialakult egy gúla, így vált láthatóvá egy oktaéder. Így a szellemet egy oktaéder valósága Vette körbe. Bár csupán mentális képről beszélünk, a mozgás immáron lehetségessé vált, mivel az idomok kerületei már megalapozottá váltak.
A szellem forgatni kezdte a tengelyeket, ily módon egy kör rajzolódott ki. A szakrális geometriában az egyenes vonalat tartják a férfinak, míg a görbe a nőt jelképezi. Ennek következtében az oktaéder tengelye körüli elforgatásával a szellem férfi lényből nővé, azaz körré változott. A Biblia szerint a férfi lett elsőként megteremtve, őt követte a nő. Ez egyfajta mozgás az egyenesből a görbe vonalak irányába. A szellem ilyen jellegű mozgására azért volt szükség, mert a teremtéshez elengedhetetlen geometriai fejlődés sokkal könnyebb a női jellegű ívelt vonalak segítségével.
Nos, Isten lelke egy kör belsejében találja magát. A Teremtés könyve így szól:
„És az Isten lelke lebeg vala a vizek felett".
De pontosan hol? Az egész univerzumban egyetlen új hely létezett, mégpedig a felszín. Ehnaton iskolájának tanulóinak azt oktatták, hogy a szellem a felszínre emelkedett. Hogy ott hová, az egyáltalán nem számít. A Nagy Ürességből való első mozdulat a felszínre vezete. Az első helyváltoztatást követően minden automatikusan történt; minden mozdulat megmutatja a következő mozgás pontos helyét, egészen addig, amíg a teljes univerzum létre nem jön.
A Teremtés könyvének harmadik bekezdése így ír:
„És monda Isten: legyen világosság: és lőn világosság!"
A felszínre kerülés után egy dolgot lehet tenni, méghozzá egy másik kört alkotni Ezáltal kapunk egy mandorlát, avagy két összekapcsolódott kört, mely a fény mögötti metafizikai struktúrát jelenti. Ez volt a Teremtés első napja. Mikor két kör egyesül, egy másik kört vagy oválist kapunk. Az új kör elmozgatásával és újabb kör létrehozásával megkapjuk a következő képet, mely a Teremtés második napját szimbolizálja. Amíg a kör befejezi önmagát, felszínén újabb forgó mozgás veszi kezdetét. Ez mind-mind automatikus.
Mikor elérkezünk a Teremtés hatodik napjához, hat, tökéletesen összeillő kört láthatunk Hetedik napon a szellem megpihen, mivel a teremtés és az univerzum összes törvénye már teljes. Amint az ábra örvénylően kezd forogni, háromdimenziós tárgyak fognak kialakulni.