Mandala

 

A mandala története:
A mandala szó, az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkrítből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mala, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

 

Ezen technikák külön-külön, illetve együttes alkalmazásával, a gyakorló, a létezés minden síkján egyszerre képes jelen lenni, természetesen úgy, hogy a jelenléte tudatos.

 

Hiszen a meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a meditálót segítsék eljuttatni a célba, ahol természetesen már feleslegessé válnak. Persze egy már megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre (például: mandala), hiszen léte állandóan a valóság igazi természetében időzik.

 

A mandala ennek megfelelően (legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent. Valójában a mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandala tehát a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát annak lényegében ábrázolva. A mandala megmutatja az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatot. A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.

 

A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződését, és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog.

 

Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága. Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába. A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.


 

A színek szimbolikus jelentése:

Sárga
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.

Narancssárga
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.

Piros
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.


Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.

Lila
A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.

Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.

Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.


A formák szimbolikus jelentése:
Pont: egység
Kör: örökkévalóság, kozmikus rend, varázskör.,szellemiség
Spirál: örvénylés, dinamizmus
Négyzet: föld, anyag,stabilitás
Csúcsán álló négyzet: labilitás
Oldalán állö háromszög: férfiasság, kreativitás, teremtő energia, felemelkedés, Szentháromság
Csúcsán álló háromszög: víz, nőiesség, anyagbatörekvés
6 ágú csillag: kozmikus egyensúly, elégadettség
5 ágú csillag: tökéletes ember, teljesítmény,  a hatalom, erő jelképe
Vonal: mozgás
Hullámvonal: ritmusos terjedés
Fa: élet, fejlődés
Szív: szeretet, szerelem, érzelmek
Víz: anyagi létezés, megtisztulás, tudattalan, lélek, ösztön
Háló: megkötöttség
Félkör: szellemi nyitottság

Lótuszvirág: örök élet
Rózsa: fény, szeretet
Ibolya: szerénység
Tulipán: A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán erősen stilizált ábrázolású! Ez nem a forma hiányossága, hanem kimondottan cél. Ugyanis a tulipán az Isten jelképes ábrázolása is múltunkban. Rovásírásban pl. az Ös-Ten rovás jelekkel hasonló formát ad a tulipán és annak levelei. Illetve a stilizált ábrázolás hozza a női nemi szerv, és egy szülő nő formaiságát is. (A tulipánra külön kitérek még a továbbiakban...)


A számok szimbolikus jelentése:
1: nyitottság, teremtés
2: befogadás, nőiesség, intuíció
3: kapcsolatteremtés, változás
4: határozottság, precizitás
5: kreativitás, sikerek
6: béke, nyugalom
7: határozottság, vonzerő
8: pontosság, szellemiség
9: romantika, tehetség

Tulipánról bővebben:
A tulipán, mint szimbólum, többféle jelentés tartalommal bír. A színe a magyar népművészetben jellemzően piros, ami jellemzően az érzékiségre, a szerelemre is utal. Mint termékenység szimbólum gonosz elhárító szerepe is van, ezért faragták régen kapukra is.
Használati tárgyakra is faragták, festették, mint tulipános láda, hímezték terítőre, ágyneműre, ruhára. Karpereceket, övvereteket és szíjvégek kedvelt díszítő motívuma. Edényeken is találkozhatunk ezzel a virággal, a korondi fazekasság fő díszítő eleme is tulipán.
A nőiességet jelképezve a születéssel van kapcsolatban, a tulipán lényegében a két széttárt combnak és az élet kapujának ikonikus ábrázolása. (Jankovics Marcell: Jelképtár)

A KÉP HELYE: A tulipánt gyakran ábrázolták fordított szívvel együtt, ami a férfi és a nő egységének jelképe. Nem véletlen tehát, hogy éppen női bútorra került rá ez a virág (tulipános láda). A menyasszony ebben a ládában gyűjtötte ruháját, ágyneműjét, amit a házasságba magával vitt. A ládára festett tulipán jelképezhette a menyasszony elvesztett szüzességét is.

FORMA, ALAK, SZÍN, MÉRET: Különböző méretű, formájú és színű tulipánokkal a nők különböző életszakaszait lehet megidézni. E szerint eldönthetjük, hogy éppen melyik életszakaszt, élethelyzetet szeretnénk erősíteni ezzel a jelképpel.

Egy még vázlatos mandalámat láthatod, ahol az egyes motívumok sorozatban jelennek meg, 
jelképezve az egyes életszakaszokat és azok sorrendiségét...
aranymetszéssel és további motívumokkal egy elég erős rendszer jelenik meg 

Bimbó - kislányokat jelöl, akik még ártatlanok, szüzek. A világosabb árnyalatok a jellemzőek. Kislányok szobájába, illetve nekik szánt ajándékokra gyönyörű lehet a bimbós tulipán.
Nyíló tulipánok -  fiatal lányokat jelképezi, akiknek már udvarolnak, eladó sorban vannak. A pubertáskorban levő lányok szobájába megfelelő, illetve nekik szánt ajándékra.
Kinyílt virág - megházasodott asszonyokat jelöl. A konyhában helyezzük el!
Tulipán ábrázolás fordított szívvel - nő és férfi együttlétét jelképezi. Hálószobában érdemes feltenni és javasolt a piros szín használata
Fias tulipán - A  tulipán kelyhének belsejében egy magocska vagy egy másik tulipán van. Ez a szimbólum az áldott állapotban levő levő asszonyokat jelöli, akik szívük alatt hordják magzatukat. A lakás középső részére helyezzük el. Kiváló díszítés lehet kismamáknak szánt ajándékokra.
Visszazáródó tulipán - Az idősebb asszonyok jelképe, akik már nem szülőképesek. A konyhába érdemes elhelyezni. Ha gyermeket szeretnénk, véletlenül se helyezzük el ezt a tulipánváltozatot önmagában. A tulipán levelei keresztezik egymást, így ez a tulipán meddő, azaz már nem tudja befogadni az új életet.

ÉGTÁJAK szerinti is elhelyezhetjük a tulipános díszítésű tárgyakat otthonunkban a szerint, hogy mit szeretnénk erősíteni ezzel a szimbólummal. Figyeljünk arra, hogy a fenti leírásnak megfelelően díszítsünk.
Kelet - Ide tegyük, ha szeretnénk megújulni nőiességünkben. Ha még nem találtuk meg életünk párját, vagy éppen az udvarlás fázisában vagyunk. Azoknak a Hölgyeknek is erre a részre ajánlott tájolni, akik gyermeket szeretnének.
Dél - Ha már házasságban élünk és családanyaként kell helytállnunk. Párkapcsolatunkat ,szexuális életünket is erősítheti ez a szimbólum.
Nyugat - A női összetartó erőt serkenthetjük, ha életterünk nyugati részére helyezzük el a szimbólumot.
Észak - A visszavonulás, a befelé fordulás, a megpihenés energiáját adja. Ha egy kis magányra vágyunk.
Középre - Család és az EGÉSZség területe, ahol a szívből futó tulipán erősíti a szeretetet, harmóniát a családtagok között. A vázában lévő tulipán szimbólumához kapcsolódik a víz, ami minden élet alapja, forrása.

A szimbólumokkal való gyógyítás, energetizálás akkor a leghatásosabb, ha magunk rajzoljuk, festjük, hímezzük meg a gyógyító jelképeket és ez által saját lelkünk pozitív kívánságait vetítjük bele. Higgyük el, a befektetett energia megtérül.

 

Forrás:https://www.zsebmandala.hu/p/mandalak-szinek-es-formak-jelentese.html

 

 

 

A "mandala" szó a szanszkrit nyelvből ered és szent vagy mágikus kört jelent. Minden emberi kultúrában találkozhatunk a mandalák sokféle megjelenési formájával, pl. egyes templomok vagy szent helyek alaprajza, misztériumjátékok szakrális tánca, varázsigék mormolása közben homokba rajzolt mágikus körök, különleges meditációs képek vagy a templom építészetben és kódex festészetben.

A mandala felépítésének három alapvető rendezési elve: a középpont, a középpontból történő kisugárzás és a külső kör, ami az egészet lezárja. A középpont a titokzatos szellemi erőközpont, minden létezés szülőhelye a térben és időben. A kiáramlás, a középpontból történő kisugárzás kifelé törekszik, egészen a határig, a körig, összeköti a belsőt a külsővel és végül visszatér a perifériáról a középpontba. Így az egész mandala a középpontra koncentrál, ahonnan a mozgás kiindul és ahová ez az egész visszavezet. A középpont a kezdete és a vége minden lehetséges útnak. Egy ősi bölcsesség szerint: „Ha a pontot meg akarod ragadni, fedezd fel a környezetét.” A külső kört egy határvonalként kell értelmezni, mely egy szent helyet védelmezve körülölel. Egyidejűleg azonban a végtelen, az egyetemes, a mindent felölelő szimbóluma is. Egy régi bölcs mondás szerint: „Az Isten egy kör, melynek a középpontja mindenhol ott van és a külső határa sehol sincs.” A mandala, mely többdimenziós összefüggéseket mutat be egyszerűen és legtöbbször szimmetrikusan, könnyen felfogható a szemünkkel, mivel a szem írisze is egy mandala, egy látszólag egyszerű forma, mely azonban rengeteg összetett információt tartalmaz, ahogy ezt az íriszdiagnosztika is bizonyítja.

Akárhová megyünk, bárhol felfedezhetünk mandala formákat, gondoljunk csak a kerékre, a fazekaskorongra vagy az óra számlapjára. Azonban a természet is gazdag mandala formákban. Semmilyen mandala nem nyűgöz le annyira a szépségével, mint a virágok. A gyümölcsök, faágak, fatörzsek és a növények gyökerének keresztmetszete is a mandala szerkezetére emlékeztet, csakúgy, mint a madárfészek felépítése vagy a pókháló. A mikrokozmoszban is felfedezhetjük egysejtű lényekben vagy a növényi és állati organizmusok sejtjeiben, akárcsak számtalan csodálatos kristály- és molekula szerkezetben.

A makrokozmoszban csak képzeljük el a Napot és az őt körülvevő bolygókat, mely szintén egy mandalaként értelmezhető. A Nap a többi környező naprendszerrel együtt alkotja a Tejútrendszert, mely egy spirál alakú mandala. A számtalan galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, mai tudásunk szerint olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus világ-mandala.

A világmindenségnek ez a végtelen és az emberi felfogóképességünket meghaladó nagysága, és a benne lejátszódó energetikai folyamatok külső megjelenési formáin túl megsejthetünk mélyebb, azaz szellemi összefüggéseket is. Az emberi létezést képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni, ha nem irányítjuk tudatosságunkat a létezés transzcendens területeire.

Ősidők óta tudomása van az emberiségnek az analógiák világáról a makro- és mikrokozmosz, az anyag és az energia, a testi és szellemi-lelki folyamatok között. A finomanyagi életerő újra dinamikus kapcsolatban van az asztrális, mentális és spirituális szintekkel, ahogy az ezoterikus hagyományokban nevezik. Így hangzik az óegyiptomi hermetikus filozófia ősi szellemi törvénye: „Amint fent, úgy lent.”

A mandala, a maga teljességében szintén rámutat a külső megjelenési formákon túli dimenziókra. Tömörített formában megtalálhatjuk bennünk az emberi létezéssel kapcsolatos tapasztalatokat, sejtelmeket, kimondatlanul, egy érzékelhető képben megjelenítve.

 

A mandala néhány alapformájának a jelentése:

A kör középpont nélkül az ismeretlen nem-létezőt jelenti.

A kör közepén lévő pont szimbolizálja a létezőt, az időtlent a maga tökéletes állapotában. Az ősi bölcsesség egy ragyogó pontról beszél a holdvilág nélküli égbolton. Így lehetséges felfogni a középen lévő ragyogó fehér pontot, mint a szellemi-isteni tudatosság fénylő magját, a szent kör és az ős-sötétség közepében, erővel telve.

A kör középpontjából kiinduló spirális és sugár irányú vonalak azt jelentik, hogy a középen lévő tudatos mag isteni fénnyé alakul. A szellem lángja kiáramlik a sötétségbe és a teremtés mandala-kereke mozgásba lendül.

A vízszintes vonal (a kör átfogója) jelképezi az ősanyai lényeget a mindent átfogó végtelenségben, a körben.

A függőleges vonal (a kör átfogója) jelenti az isteni, mindent átható energiát.

Az egymásra merőleges két vonal azt jelenti, hogy a mindent átható szellem és az ősanyai lényeg megteremti a kozmikus keresztet vagy világkeresztet.

A svasztika a kereszt egy variációja és az állandó mozgásra utal - minden folyik. Ameddig a Teremtés folyamatban van, semmi sincs nyugalomban, minden energia.

Yin-yang szimbólum: minden létező polaritása, a pólusok kiegyenlítődése, a tai-chi. A yin a női princípium, tartalmaz valamennyi yangot és a yang, a férfi princípium magába zár némi yint. A yang és a yin, a világos és a sötét egymásba simul köralakú teljességben.

 

Forrás: Heita Copony: Das Mandala Orakel

 

 

Képgaléria: Mandala