Szakrális Geometria
„Ahogy a számok szentek voltak a püthagoreusok számára, ugyanígy az ókori görögök a geometriát tekintették szakrális tudománynak- ez volt ugyanis az érvelés legmegfoghatóbb és ugyanakkor legelvontabb formája.”
A geometriával számos dolgot le tudunk írni, meg tudunk magyarázni. A megfelelő számok és arányok gondos betartásával készült el nagyon sok ókori nép temploma, és egyéb szakrális helye. A geometria irányította az égi planéták mozgását és az évszakok változását.
A megalit építmények brit építészei és az egyiptomi piramisok tervezői egyaránt a szakrális geometriát alkalmazták építményeik helyének meghatározásában és tájolásában.
Min is alapszik a geometria? Az Euklidész által leírt geometriai alakzatokon: kör, háromszög, négyzet, valamint különböző arányokon, összhangokon.
(Az összhangon itt azt értem, hogy ismétlődésükben is van szabály)
A felsorolt síkidomok, magukban is tiszta formák.
A szakrális arányokat bizonyos számokkal írták le, pl. ilyen a phi.
Szakrális:
Latin eredetű szó, jelentései:
isteni, természetfölötti erővel, joggal, eredettel rendelkezőnek tartott
szent, szentséges (dolog, személy), az istentisztelethez tartozó, vele kapcsolatos
orvosi értelemben keresztcsonti
Így együttesen a szakrális geometria egy út, ami a geometriai formákon, arányokon keresztül egy olyan látásmódot és gyakorlatot ad, ami elősegíti a megtapasztalások sorozatát.
A szakrális geometria olyan geometria, mely szentsége annak nyilvánul meg, aki megfigyelő , aki felfedező.
A szó jelentését néha úgy is magyarázzák, hogy a szakrális geometria Isten nyelve, azoknak az embereknek az Istenéé, akik felfedezték és használni kezdték.
A szakrális geometriát jellemezhetjük mint vallásos vagy kultúrális értéket, melyet a matematikai összefüggések rajzos ábrái és a matematikai összefüggéseket szimbolizáló, ember alkotta tárgyak nyújtanak.
Az Aranymetszés arányszámát (golden ratio, ismertebb nevén Phi érték) gyakran használták a görög és római építészek építészeti terveikhez. Ennek a kifejezésnek jelenkori értelmezése egy feltételezett újra felfedezett matematikai szabályt ad az Univerzum valós természetére vonatkozóan, ez a szabály megnyilvánul a gabonakörökben vagy olyan ősi építészeti formákban is, mint pl. a Nagy Piramis vagy Stonhenge.