Révülés

A révülés, mint a kapcsolatteremtés módja a nem hétköznapi világgal

Hogy a révülést megértsük, nézzük meg a szót magát. A rév = átkelõ. A révülõ ember a hétköznapi világot, a hétköznapi érzékelést jelképezõ innensõ folyópartról átlép, átkel a folyó túlpartjára, mely a nem hétköznapi világ, túlvilág, a csak megváltozott tudatállapotban érzékelhetõ világ. A révülõ ember összeköti e két partot, hogy a túlpartról információkat hozzon. Ezeket az információkat pedig azok számára teszi használhatóvá, akik nem rendelkeznek ilyen képességekkel, akik nem tudnak "utazni".
A révülést egy irányított álomként lehet leírni. Az utazó ember a lélekutazás alatt képeket lát, hangokat hall, érzései, érzelmei vannak. De nincs kiszolgáltatott helyzetben, mint az álmokban, hanem be tud avatkozni az eseményekbe céljai elérése érdekében. Mindig egy konkrét feladattal, megfogalmazott kérdéssel indul el az útra és arra keresi a választ.
A révülés irányított módszere azon a tudáson alapul, hogy lelkünk több részbõl áll. Két fõ részre osztható, melyek a következõk: 
Kötött lélek: a testet elhagyni nem tudó, az életfunkciókat fenntartó lélekrész. Látható megjelenési formája a lélegzet (régiesen: lélekzet). Ha megszûnünk lélegezni, hamarosan meghalunk. Ez a lélekrész tehát a testhez kötötten mûködik, azt elhagyni nem tudja. 
Szabad lélek: a testet elhagyni tudó olyan lélekrész, mely bizonyos idõszakokban, lelkiállapotban ki tud lépni a testbõl. Részben ez történik a megérzések során, az álmodásban, de legerõsebben a révülés során.
Ez a lélekrész, melyet õseink íz-nek hívtak képes arra, hogy a testbõl kilépve, a tér és az idõ számunkra megszokott korlátait túllépve messzi utakra induljon. ész, másképp mondva tudatos lélek. A révülõ ember a lélekutazás során nem veszíti ugyan eszét, de azt az öntudatát, mely a hétköznapi tudatállapotban megvan, részben igen. Olyan érzés a lélekutazás állapotban lenni, mintha az ember egyszerre lenne e hétköznapi világban, s egyszerre lenne a folyó túlpartján, a nem hétköznapi valóságban, érzékelve, látva a szellemvilágot, a szemmel nem látható erõk birodalmát. 

A révülést a dob, csörgõ hangja, ereje kíséri, segítve ezzel a táltosnak a megváltozott tudatállapot elérését. Amikor utazását befejezte, s visszatér e világba, az ott kapott információkat közössége javára használja fel. 
A révülést más szóval rejtezésnek is mondják. A szóban az fejezõdik ki, hogy a rejtezõ ember egy másik világba merül el, s a hétköznapi világ számára nem látható, nem érzékelhetõ helyeken jár.

Három világ a révülésben

Alsó Világ 
Az Alsó Világ a látható világ szintjén a föld felszíne alatti terület. Nem azonos a pokollal (amely szó nyelvünkben régen a magzatburkot jelentette), a csakrák, magyarul csokrok rendszerében az Alsó Világ nem más mint a Gyökércsokor és a Szexcsokor. Az Alsó Világba révülõ, utazó táltos tehát azért indul oda, mert magával vitt megválaszolandó kérdés a múlthoz, az õsökhöz, a testiséghez, az anyagi léthez, az anyasághoz, az öröklõdéshez, a föld erõkhöz kapcsolódik. Az Alsó Világban található a táltos segítõje, segítõ állata, aki az ottani eligazodásában segíti. Ez leggyakrabban állat formában érzékelhetõ számára (erõállat), ahol az állat szó egy állapotot jelent. Azt a minõséget, s mivel formába öntött lényként létezünk, azt a formát, mely által az utazó képessé válik a nem hétköznapi valóságba való átlépésre, s az ottani tájékozódásra. Az állat nem egy alacsonyabb rendû lény - ahogy a növények s ásványok sem azok -, hanem egy más, ösztönösebb, az õsi teremtõ erõket tisztán magában hordozó létforma. Tõle kapja a táltos az utazáshoz szükséges erõt. Ez a lény gyakran megegyezik a dob segítõ szellemével, tehát annak az állatnak a szellemi erejével, lelkével, kinek bõrébõl a dob készül. 

Középsõ Világ
A Középsõ Világ fizikai szinten a föld felszíne és a felhõk közötti terület. A csakrák, erõcsokrok rendszerében ez a terület a Napfonat, a Szívcsokor, és a Torokcsokor. Ahogy az Alsó Világ a testiség szintje, a Középsõ Világ a lélek szintje, az a hely, ahol a lelkes lények élnek. Középsõ Világba akkor utazik a táltos, ha olyan embert kell gyógyítania, vagy olyasvalakivel kell kapcsolatba lépnie, aki térben, sõt idõben távol van. 

Felsõ Világ
A Felsõ Világ fizikai szinten a felhõk fölötti terület. A csakrák, erõcsokrok rendszerében a felsõ két csokrunk, azaz a Harmadik Szem és a Korona csokor, ez a szellemiség szintje. A táltos akkor utazik a Felsõ Világban, ha valamivel kapcsolatban bölcsességet, tudást, információt kér. Itt lakozik a Tanító, vagy Szellemi Tanító, aki leggyakrabban ember formában érzékelhetõ a révület során, s aki szellemi tudásával, tanításaival segít. 

Amikor a táltos utazást tesz bármelyik világba, melyek átjárhatóak egyikbõl a másikba egy utazás során is át lehet kerülni. Akkor a szabad lelke teszi meg ezt az utazást, melyet belsõ látásával érzékel. A segítõ, és a tanító egyszerre van az utazóban és rajta kívül.